Hőgyészi Hegyhát Általános Iskola, Gimnázium, AMI és Kollégium

Május 31-én Budapestre utaztunk osztálykirándulásra. Reggel türelmetlenül vártuk az emeletes buszt, amelyek a 2.a, 3.a, 4.a, és az 5.a osztály közösen töltött fel.

Az autóbusz vezetője készségesen tájékoztatta a gyerekeket a sofőrök összetett és felelősségteljes munkájáról.

Első állomásunk a Fővárosi és Állat- és növénykert volt. A diákok élőben láthatták a sok egzotikus állatot, amelyekkel már tanulmányaik során találkoztak. Közelről megfigyelhették az idomárok és a gondozók munkáját, mert sikerült több állatprodukciót elcsípnünk.

Legizgatottabban a dunai sétahajózást vártuk. A folyó közepéről teljes pompájában láthattuk a várost. Fülhallgatón keresztül hallgathattuk az idegenvezető ismertetőjét, melyben a város nevezetességeiről történelméről beszélt. A lányoknak az idegenvezető munkája tetszett meg, a fiúk pedig hajóskapitányok szerettek volna lenni, mire leszálltunk a hajóról. Hazafelé egy McDonald’s-ban pihentünk meg és frissítettük fel magunkat. Mindannyiunknak jól esett a kiszolgáló személyzet készségessége és kedvessége. Az út során több, számunkra is érdekes, elérhető szakmával ismerkedtünk meg. Osztályfőnökök

Balaskó Flóra

Pályaorientációs napunk keretén belül osztályfőnökünkkel, Mónika nénivel Hőgyészen maradtunk, hiszen osztálykirándulásunkat egy héttel ezelőtt, szombaton tartottuk. Ekkor elutaztunk Keszthelyre, ahol megnéztük a Festetics-kastélyt, azon belül a Vadászati Múzeumot, a Hintókiállítást, a Vasútkiállítást, illetve a Pálmaházat is. Ezután a McDonald’s-ban ebédeltünk, majd ellátogattunk Kehidakustányba, ahol strandoltunk egyet. Ez a kirándulás is nagyon jól sikerült, mindannyian jól éreztük magunkat.

Azonban a pályaorientációs napunk is nagyon jól sikerült. Először a hőgyészi rendőrőrsre látogattunk el, ahol Karácsony Sándor őrparancsnok-helyettes/őrnagy és Sasi Péter törzszászlós, körzeti megbízott várt bennünket, akik bemutatták munkájukat. Természetesen mi már előző osztályfőnöki óránk keretein belül kérdéseket írtunk össze, melyeket most fel is tehettünk. Nagyon sok mindent megtudhattunk, például azt, hogy mi a munkájuk szépsége és veszélye, vagy azt hogy mennyit kell tanulnunk ahhoz, hogy rendőrök lehessünk. Megtudtuk, hogy a hőgyészi rendőrőrsöt 1993-ban alapították, illetve azt is hogy Tamásiban és Szekszárdon hány járőrkutya dolgozik. Felpróbálhattunk védőfelszereléseket is, például golyóálló mellényt, sisakot és gumibotot foghattunk. Nem utolsó sorban, ami számunkra talán a legérdekesebb volt, hogy ujjlenyomatot „vettek tőlünk”.Természetesen a végén rendőrautó előtt készítettünk fényképet. Ezt követően ellátogattunk a mentőállomásra is, ahol Papp Nándor szakápoló bemutatta a mentőautót, a különböző műszereket, illetve tájékoztatást adott a feladataikról. Itt is érdeklődőek voltunk és sok kérdést tettünk fel, mint például azt, hogy fordult-e már elő olyan, hogy egy kisbabát mentőautóban kellett világra segíteni, illetve azt, hogy szoktak-e félni a sérülések láttán. Megtudhattuk, hogy hányan dolgoznak egy mentőállomáson, vagy azt, hogy hogyan kell használni egy defibrillátort. Lehetőségünk volt megmérni a pulzusunkat is. Megismerkedtünk a szakmájuk nehézségeivel és örömeivel. A végén természetesen fényképet készítettünk a mentőautónál.

Nagyon tartalmas napokat tudhatunk magunk mögött és mindannyian elmondhatjuk, hogy sok tapasztalatot gyűjtöttünk. Köszönjük szépen Mónika néninek ezeket az élményeket!

6.a osztály tanulói

Végre elérkezett a várva-várt nap. A tavasz utolsó esős reggelén indult az 1.a osztály a közös kirándulásra Lívi néni, Márta néni és Gyuri bácsi kíséretével. Úti célunk Veszprém volt. A városba beérve kisütött a nap, így igazi kiránduló időben csodálhattuk meg az óvárost. A Hősök kapuján áthaladva megnéztük bazilikát, a várat és gyönyörködhettünk a mesés panorámában. Rövid séta után érkeztünk a Kittenberger Kálmán, híres magyar Afrika-kutató, zoológus, vadász, író nevét viselő állatkertbe. A festői szépségű területen sétálva figyelhettük meg a hagyományos állatkerti állatokat éppúgy, mint az egzotikus élőhelyről származó nagymacskákat, medvéket, élénk színben pompázó vízimadarakat és sok-sok érdekes, különleges élőlényt. Az ebéd elfogyasztása után a borjúfókák etetését követhettük figyelemmel gondozóik érdekes műsorát hallgatva. Ezután következett a gyerekek legnagyobb kedvence, az egyedileg tervezett és kivitelezett KÖLYÖKDZSUNGEL játszóház. A kalandra vágyó lurkóink kedvükre kúsztak, másztak, csúszkáltak, hintáztak az ország talán legszebb játszóterén. Ezután folytattuk délutáni sétánkat a "félelmetes" Dinó-parkban. Végül az állatsimogatóban kis kecskékkel barátkozhattak a gyerekek. Nehéz szívvel vettünk búcsút az állatoktól, de ismét buszra ültünk és Siófokra utaztunk. A hajóállomáson Kalózhajóra szállt a kis csapat. Az esti napsütésben egy felejthetetlen órát hajókáztunk a Balatonon. Kellemesen elfáradva, de szép élményekkel értünk haza. Jó hangulatú, vidám és tanulságos kiránduláson vehettünk részt, reméljük mindenki jól érezte magát. Ezúton szeretném megköszönni valamennyi első osztályos tanuló szüleinek, hogy lehetővé tették gyermekük számára, hogy részt vehessenek ezen a szép napon. Köszönettel: Balogh Marianna osztályfőnök.

További képek itt.

Tanulmányi kirándulás rövid bemutatása: Szombat reggel nagy izgalommal vágtunk neki a kirándulásnak. Miskolcon csatlakozott hozzánk Gyula bácsi az idegenvezetőnk, aki rövid bemutatkozás után, valamint az utazás szabályainak ismertetése után elmondta a napi programot, hogy hol fogunk megszállni, majd belekezdett a tájékoztatásba. Menet közben megismertük Magyarország úthálózatát, melyik autópálya hol található és milyen útvonalakat köt össze. Ezután Kassa városáról hallottunk rövid ismertetőt, ahová első úticélunk vezetett. Tornyosnémetinél hagytuk el az országot. Itt pontos tájékoztatást kaptunk a határátkelésről, hogy történt régen és most. Első állomásunk Kassa volt, ahol II. Rákóczi Ferenc Rodostói házának másolatát jártuk végig és hallgattuk meg a tárlatvezető izgalmas előadását a fejedelemről. Majd Kassa főterét és sétálóutcáját jártuk végig egy előzetes várostörténeti tájékoztatás után. Itt kaptunk némi szabad időt, felkerestük Márai Sándor ülőszobrát. Sajnos a Kassai Dómot csak kívülről tudtuk megtekinteni, mert szombati nap lévén rengeteg esküvőt tartottak. Láttuk az Orbán-tornyot, a több darabra tört óriási harangot.

Hosszú, de tartalmas utazás után megérkeztünk a szálláshelyünkre, Deregnyő falucskába, ahol szívélyes fogadtatásban volt részünk. Itt a helyi plébános fogadott bennünket meleg vacsorával, szigorú házirenddel, majd elfoglaltuk a szobákat, kipakoltunk. Rövid pihenő után este 8-kor ismét összeültünk az ebédlőben, csapatokat alakítottunk. A gyerekek minden este rövid beszámolót tartottak a nap eseményeiről, a látnivalókról. Mindenkinek meg kellett fogalmaznia, hogy aznap mi az, ami a legjobban tetszett neki és miért. Este fáradtan, de rengeteg új ismerettel és élménnyel tértünk nyugovóra.

2. nap: Közös reggeli ima után, finom és bőséges étkezést követően vágtunk neki az aznapi kalandoknak. A buszon, Gyula bácsi minden lényeges információt megosztott velünk. Hallottunk a Vojan erőműről, a csodálatos repceföldek mentén haladva, beszélt nekünk Szlovákia mezőgazdaságáról. Nagykapus mellett elhaladva egy hatalmas gázfogadó állomásról, valamint Dobra településről, ahol az Ukrajnából érkező vasúti rakományokat hatalmas daruk segítségével rakták át és szállították tovább.

A második nap első célállomása Bély, ahol a grófi Sennyei család birtokát és kastélyát tekintettük meg. Gyula bácsitól mindenki kapott egy piros-fehér-zöld barátságkarkötőt, és közös énekléssel búcsúztunk el a helyi idegenvezetőtől. Nagytárkányba menet a buszról bekukkantottunk a bodrogközi címerparkba. Gyula bácsi mesélt nekünk a tiszacsernyői, illetve ágcsernyői vasutas kisvárosról, Kis- és Nagytárkányról, a hármas határcsücsökről is.

Nagytárkányban a sóházat tekintettük meg. Ezután folytattunk utunkat a leleszi kolostorhoz. Itt is sok-sok információval gazdagodtunk, még a négylyukú királyi hidat is megmutatta nekünk az idegenvezetőnk.

Utolsó állomásunk Tőketerebes, az Andrássy kastély, ahol Andrássy Gyulának és családjának állítottak emléket. A termekben a főúri családok néhány bútordarabjait, festményeit láttuk. A legjobban az Andrássy Gyula mauzóleuma ragadott meg minket, ahol koszorút is elhelyeztünk.

A buszon hazafelé ismertetőt kaptunk a szlovák iskolarendszerről. Rengeteg csodás élménnyel tértünk vissza a szállásra, ahol a közös énekes ima és a finom vacsora után ismét összegeztük az aznapi látnivalókat és személyes élményeket.

3. nap: Már kissé fáradtan, de annál nagyobb lelkesedéssel keltünk útra, hiszen a 3. nap egyik programja a nagyszelmenci általános iskola látogatása volt, amit már nagyon vártunk. Előtte a Laborc folyón átkelve Dobóruszkára mentünk, ahol Dobó Istvánról és családjáról tudtunk meg információkat. Itt a Dobó család által épített Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus templomban egy nagyon kedves néni tartott előadást nekünk Dobó életéről és haláláról, valamint a templom történetéről. Dobó István síremlékénél koszorút helyeztünk el, majd fejet hajtottunk a tiszteletére. Ezután folytattuk utunkat Nagyszelmencre, ahol nagyon megható fogadtatásban volt részünk. Miután bemutatkoztunk és elénekeltük ajándékul a dalainkat, a helyi iskolások is kis műsorral kedveskedtek nekünk. Ezt követően 3 órát látogattunk meg, aminek aktív részesei lehettünk. Egy szlovák idegennyelvi órát, egy magyarórát és egy testnevelést. A gyerekek ismerkedtek egymással, beszélgettek, még néhány barátságkarkötő is gazdát cserélt, amit örömmel és szívesen fogadtak a diákok. Minket pedagógusokat pedig az iskola igazgatója fogadott kávéval, sütivel.

Egy kedves tanárnő elkísért bennünket a kettévágott falu határához és mesélt nekünk az akkori történésekről. Sajnos hamar eltelt az idő, szívesen maradtunk volna, de tovább kellett folytatni utunkat Királyhelmenc felé, ahol Majláth Józsefről és családjáról bővíthettük tudásunkat, valamint Gyimesi György vadászati kiállításában gyönyörködhettünk. Aztán a sok múzeum és kastély után a Nagykövesdi- várat is „bevettük”. Ki futva, ki négykézláb, megmásztuk a hegyet, amin a vár romja áll, de megérte, mert csodálatos látvány tárult a szemünk elé.

A buszon ismét Gyula bácsi vette át a szót, néhány legendával színesítette a programot. A rengeteg információtól és látnivalótól elfáradva ismét Deregnyőn találtuk magunkat. Vacsora után rövid séta keretében megismertük a falut, ahol 3 napig voltunk elszállásolva. Utolsó este is fáradtan hajtottuk párnáinkra fejünket.

Utolsó nap: Bőséges reggeli után megköszöntük a kedves vendéglátást, szép rendet raktunk, felvettük úticsomagjainkat, és búcsút vettük Deregnyőtől. Büszkék voltunk magunkra, mert nagyon megdícsértek bennünket.

Gyula bácsi hazafelé is gondoskodott arról, hogy minél több információval térjünk haza. Mesélt nekünk Zemplénről, a legrégebbi településről, a tokaji borászatról. Bodrogszerdahelyen átutazva megszemlélhettük a ma polgármesteri hivatalként működő egykori báró Vécsey Károly kastélyát is.

Karoson a honfoglaláskori emlékparkba látogattunk el. Utolsó megállónk Sárospatak volt, ahol a várat jártuk körül.

Nagyon- nagyon sok élménnyel tértünk haza. Köszönjük, hogy részt vehettünk ezen a csodálatos kiránduláson, ígérjük, az emlékeket elraktározzunk.

Kelemenné Várda Rita, Magyari Tímea, Tölgyes Tímea